Velkoohradská lidová přeložená do maďarštiny:

Nagytelki népdal

Vidéki lány vagyok, furfangos
becsapni nem lehet, az biztos
játszom, hogyha nevetsz nem látok
mást, mint hófehér fogat...
Aki meg csodákkal lepne meg,
mondjuk, hogy a pénz neki egyre megy,
az meg ki fülembe kurjongat,
mondjuk, hogy néha mos fogat.

Tegnap már tényleg megfogtak,
mondván, most még jobbat mutatnak,
én meg álmomban tánha gondoltam,´
hogy nekünk ilyen ócskavas dukál.
Azt hiszik ők ott a toronyban,
a tévének nevezett pokolban,
hogy a gürcölő jónép boldogan,
nyeli a sok hülye dumát.

Mondják a lányok a suliba
hogy boldog egy jószág a liba,
és az ám a jó kis galiba,
ha kézből kapják a kaját.
Engem így senki sem kezel le,
hisz nem ejtettek a fejemre,
néha mégis az jut az eszembe,
miért lennék más, mint e libák?!

Fonetická verze:

Velkoohradai népdal

Vidéky láň vaďok, furfangoš
bečapny nem lehet, az bistoš
játsom, hoť hanevets nem látok
mášt, mint hófehér fogat...
Aky meg čodákkal lepne meg,
monďuk, hoťa pénz neky eďre meď,
az meg ky fylembe kurjongat,
monďuk, hoť néha moš fogat.

Teknap már téňlek mekfoktak,
mondván, mošt mégjobbat mutatnak,
énmeg álmomban tánha gondoltam,´
hoťnekynk ijen óčkavaš dukál.
Asthisik ékott a toroňban,
a tévének nevezett pokolban,
hoťa gyrcelé jóníp boldogan,
ňeli ašok hyje dumát.

monďák a láňok a šuliba´,
hoť boldogeď jóság a liba,
éš azám ajókiš galiba,
ha kízbél kapják a kaját.
Engemíď šenkiše kezel le,
his´nemejtettek a fejemre,
níha mígiš asjut az esembe,
miírt lenník máš, mint e libák?!